Itt nem sok kapásra játszol, hanem kevés, de nagy halra. Ez a horgászat legtürelmesebb ága – és az egyik legátgondoltabb.
Kemény, gömb alakú csali. A keménység nem hiba, hanem a lényege: a kis keszegek nem tudják lerágni, tehát a csalid akkor is a helyén van, amikor órák óta kint van a vízben. Így viszont csak a nagy száj tudja bekapni – pontosan ezt akarjuk.
Ez a módszer legnagyobb különbsége mindentől, amit eddig láttál: nem az a cél, hogy sok kapás legyen. Az a cél, hogy egy kapás legyen, és az nagy hal legyen.
Ez a módszer nem elsőnek való. Egy 8-10 éves gyerek számára a bojlizás azt jelenti, hogy négy órán át nem történik semmi – és ebből azt tanulja meg, hogy a horgászat unalmas. Aki még nem fogott halat úszós módszerrel, annak ott érdemes kezdenie.
Ez elsőre furcsa: a bojli nem a horgon van, hanem egy vékony szálon lóg mellette. Ezt hívjuk hajszálelőkének – a szál a hajszál, ami a horog mellől indul. (Ha maga az előke szó nem tiszta, ott egy percben megvan.)
Az ok a hal evési módjában van. A ponty nem harap, hanem szív: beszippantja a táplálékot a szájába. Ha a horog a csaliba lenne szúrva, a kettő együtt, nehezen menne be. Így viszont a bojli könnyedén beszalad, és a szabadon maradt horog magától megfordul, és megakad a szájában.
Ha megérted ezt az egyetlen dolgot, akkor érted a bojlizás felét: minden szerelék azt szolgálja, hogy a hal ne érezze meg a horgot addig, amíg már késő.
A bojlis horgász nem csak bedob, hanem épít egy étkezőhelyet. Az etetőanyag odaszoktatja a halakat egy pontra, és a csalid pont ott van.
A leggyakoribb kezdő hiba a túletetés. Ha annyit szórsz be, hogy a hal jóllakik, akkor a te csalid már nem érdekli. Kevés etetéssel mindig lehet pótolni – a sokat viszont nem lehet visszavenni.
Az etetőanyag zömét külön juttatod ki a horgászhelyre: kézzel, csúzlival, dobócsővel, etetőrakétával – vagy ahol a helyi szabályzat engedi, etetőhajóval. A PVA nem ezt váltja ki, hanem valami mást csinál.
A PVA vízben szétolvadó fólia. Egy kis zacskóba pelletet, darált bojlit vagy magokat teszel, és ráakasztod magára a szerelékre, a horog és az ólom köré. Nem külön viszed ki: a szereléssel együtt repül ki a dobásnál. A vízben a fólia feloldódik, és az anyag ott marad egy maréknyi kupacban – pontosan a csalid körül, nem mellette.
Ezért éri meg: a nagy etetett folt akkor is odébb lehet pár métert, ha jól dobtál, a PVA viszont garantálja, hogy a horogcsali körül legyen étel. Rövidebb horgászatnál sokszor önmagában is elég ennyi etetés.
Egy szabálya van, amit mindenki elront először: nedves anyag nem mehet bele, és nedves kézzel sem szabad fogni – a fólia még a parton feloldódik.
Ez a legdrágább belépő a három módszer közül: bot, orsó, jelző, állvány, nemolcsó az etetőanyag sem, plusz a halkímélő eszközök. Kezdésnek ne új szettet vegyél. Használt bojlis botot és orsót gyakran jelentősen olcsóbban adnak azok, akik felszereltségben lépnek előre – horgászboltok apróhirdetései és fb horgász csoportok a legjobb helyek erre.
Amiben viszont ne spórolj: nagy merítőháló, pontymatrac és fertőtlenítő. Ezek nem tartozékok, hanem a módszer feltételei – lásd a következő szakaszt.
Egy nagy ponty évtizedes hal. Nem egyszeri fogás, hanem az adott víz jelentős értéke, akivel más is találkozni szeretne. Ezért a bojlizás alapszabálya a C&R – angolul catch and release, vagyis „fogd meg és engedd vissza": kifogjuk, lefotózzuk(ha szeretnénk), és kíméletesen visszaengedjük.
Akkor a te világod, ha:
Ha viszont tíz perc után indulni akarsz tovább a parton, akkor inkább a pergetés az utad – ott pont az a jó, hogy folyamatosan mozogsz.